Régen még ilyen nem volt és sokkal nagyobb gondot jelentett a télre való felkészülés, mint ma, ezekben a könnyű időkben! De most már van szerencsénk, hála Istennek, a kerti tóval, medencével és hasonló „úri huncutságokkal” is foglalkozni. Ma már ugyanis számos család büszkélkedhet azzal, hogy egy búvárszivattyú boldog tulajdonosa. A víz alá merülő búvárszivattyú pedig annyira élvezi a búvárkodást, hogy bizony ő még télen sem szeretne kibújni a víz alól, mint barátai, a felszíni szivattyúk. Így a búvárszivattyút tulajdonképpen nem kell – vagy inkább azt mondhatnánk, hogy sokkal egyszerűbb – téliesíteni, mint ahogyan azt megszoktuk már felszíni szivattyú barátjánál. A búvárszivattyút tehát nem kell kiemelni, száraz helyre tenni, nem kell leereszteni belőle a vizet.

No de, milyen karbantartási munkálatokat érdemes akkor mégis elvégezni a búvárszivattyúnál a tél beállta előtt?

Néhány apróságra azért mégis érdemes figyelni a búvárszivattyú esetében is. Ilyen apró kis feladat lehet a tartályok és a kapcsolók víztelenítése, különös tekintettel az áramláskapcsolóra, hiszen az a szivattyú egyik legérzékenyebb része. Amit tehát mindenképpen tegyünk meg, az az áramláskapcsoló megóvása a fagytól. Ha pedig a búvárszivattyút a víz alatt hagyjuk télen is, a tengelytömítés nem fog kiszáradni és a jó idő beálltával újra használható lesz.

Így hát a történet végén, gyermekkorunk egyik kedvenc meséje, a Vízipók-Csodapók nyomán a felszíni szivattyú csak annyit mondhatna a víz alatti búvárszivattyúnak, ha tudna beszélni:

„–Hát, ez a búvárszivattyú! Egy csodaszivattyú!”

Élvezze tehát az év minden időszakában a búvárszivattyú nyújtotta kényelmet és karbantartás-mentességet – na és persze a kellemes téli ünnepeket is!