Az avulás. Mint a világon minden, úgy a búvarszivattyúk is megöregednek néha.  Nem beszélve tartozékaikról. Ha például kedvenc búvárunk esetében nagymértékű teljesítménycsökkenést észlelünk, könnyen elképzelhető, hogy elöregedett, vagy elrepedt a dugattyú, vagy a visszacsapó szelep tömítése. Valójában nem annyira komoly, de annál bosszantóbb hibaforrás ez.

Ha nyár, akkor kánikula. Ha kánikula, akkor a nagy melegben fokozottan szükségünk van nem csak folyadékbevitelre, de a víz hűsítő hatásának szinte minden változatára. És ugyanígy vannak ezzel növények is. Ahogy nekünk, úgy nekik is sokkalta több folyadékra lehet szükségük a rekkenő hőségben, mint hűvösebb napokon, arról nem is beszélve, hogy dísz, vagy konyhakertjeiknek köszönhetően, nyáron sokan, sokkal több növényt locsolnak és gondoznak, mint az év egyéb évszakaiban. Ha pedig locsolás, akkor ezt lehetőleg a kút vízéből megoldva teszik, hisz ez egy igen költséghatékony megoldása a növények „itatásának”. A kút vize pedig, gyakorta egy búvárszivattyú segítségével mászik elő rejtekéből, és eddig a pontig nincs is semmi baj. A probléma akkor kezdődik, amikor a búvárszivattyúhoz csatlakoztatott locsolótömlő (slag) végét leszűkítjük egy locsolópisztolyra. Ilyenkor ugyanis a búvárszivattyú jelentős mértékű túlterhelést kaphat, amely terhelés akár a szerkezet leégéséhez is vezethet. Ezért a legtöbb búvárszivattyú esetében, bár locsolásra is használhatjuk őket, ezt csakis úgy tehetjük, ha a kifolyócsövet nem szűkítjük drasztikusan le.

Végül. de nem utolsó sorban, a rozsda, és a rohadás sem kíméli, még a legerősebb, legstrapabíróbb búvárszivattyút sem, nem is beszélve az elrohadó hézagoló alátétekről.

Vigyázzunk rá, meghálálja!